Birkás Antal – Békefy Lajos – Kálmán ZsoltVersek az Alföldről – Elemzések a DunántúlrólKDNP – PROTESTÁNS MŰHELYPM
2
3„Mert nem a csüggedés lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2 Tim 1,7)Versek az Alföldről – Elemzések a DunántúlrólFelelős kiadó: Dr. Birkás Antal, a KDNP Protestáns Műhely elnökeSzerkesztette, a nyomdai előkészületeket végezte: Dr. habil. Birkás AntalA kötetet lektorálta: Nagy Lenke© Birkás Antal, Békefy Lajos, Kálmán Zsolt, Nagy LenkeISBN 978-615-6844-01-9A fotókat (borító) Sárfi Lajos (Útirány.hu) és dr. Békefy-Röhrig Klaudia készítette. További képek: Dr. Birkás Antal.A bakonybéli önkormányzat honlapján (https://bakonybel.hu/index.php?p=adatlap&id=4944) további fotók, beszámolók találhatók az idén 10 éve elindult és 5 éve lezárult öko-fesztivál alkalmakról, amelyeket egyebek között a KDNP PM, a Barankovics Alapítvány, az Agrárminisztérium, a Bakonybéli Önkormányzat, Márkus Zoltán polgármester, Széles Sándor főispán (Győr), pr. Bakk István és dr. Székely István cégigazgató (Infogroup) támogatott. Hála és köszönet a megértő támogatásért!A kötet megjelenését a Barankovics Alapítvány támogatta. A kötet ingyenesen terjeszthető, kereskedelmi forgalomba nem hozható.2025Budapest
4
5Nagy LenkeAjánlóA Kereszténydemokrata Néppárt Protestáns Műhelye egy újabb kötetet bocsát útjára, bízva abban, hogy rendhagyó tartalma kedvére való lesz a verset, irodalmat szeretőknek, a közéleti történések iránt aktívan érdeklődőknek. Birkás Antal politikai elemzései csak színesítik a kiadványt, hiszen tematikailag jól illeszkedik a keresztyén-konzervatívnemzeti értékrend mezsgyéjén szerkesztett kötetbe.Ez az értékrend az, ami összeköti a szerzőket is – és az Olvasókat is – hosszú évtizedek óta. Ez az értékrend az, amit képvisel a jelenlegi kormány, ellentmondást nem tűrően. Kálmán Zsolt Jónás imájához című verse ars poeticaként is felfogható:„Halld imádságom, / szóval felvértezve szolgálok. / Te vagy szavaim foglalata, / a betlehemi csillagórában a léleklángfény: / lángutam jászoltól a Golgotáig, / a Lélektől látva az országok országáig.”Békefy Lajos nosztalgikusan idézi meg Széki Patka László költő világát, képzeletben végig járva győri gyermekkorának-ifjúságának útjait is.Birkás Antal politikai elemzéseiben keresztyén szemmel veszi górcső alá a szuverenitás kérdését, az Alaptörvényt, de az EP-pártprogramokat is. A Nemzet és identitás című részben egy rendkívül érdekes nemzetközi felmérésről értekezik, de beszédes az utolsó fejezet is: Az állam és egyház kapcsolata Ausztriában, konkrét eseteken keresztül.Ez a kötet nem tudósoknak, nem is politikusoknak íródott – viszont bárki kézbe veheti, könnyed esti olvasmányként. Ajánlom mind azoknak, akik „magyarok és a szépet, jót is magyarul szeretik.”
6Kálmán Zsolt vers-színháza AZ EZEREGYEDIK ALAKMÁSAZ EZEREGYEDIK ALAKMÁSA rejtett úton a gyermekkor elágazásait járva, az író Nagy László Szederkirályáról beszél. Ő idéződik fel ezeregyedik alakmásként? Felnőtteknek írt kreatív verses mesék válaszolnak az alkotói korszak lezárásakor.Az író a kortársirodalom által értelmeződő vershagyomány révén Balassi Bálinttól indul, ezért természetszerűleg nem morféma, hanem fonéma használatával él a rímek, az írásművek alkotásakor. Az írásművekben Jókai Mór bicentenáriumának idején csataképek idéződnek fel…
7 „Köszönet Kálmán Zsolt munkájáért, az általa szervezett rajzversenyekért, színdarabokért, bemutatóért, az értékes versekért.” – Dr. Birkás Antal elnök, Szeged, 2003.
8 Dr. Birkás Antal és Kálmán Zsolt 2022-ben, a Protestáns Műhely országos konferenciáján.A fotót készítette: Hallósy Ákos
9Ahogy valaha gondoltam…A keresztény ihletésű verseket Kiss-Rigó Lászlónak ajánlom. Az egyházatyát 2006-ban nevezték ki a Szeged-Csanádi egyházmegye püspökévé. Szegediként örömmel emlékezem erre, ökumenikus nyitottsággal.2008-tól ő adja át a magyar alapítású nemzetközi irodalmi díjat, a Balassi-emlékkardot, az egyik szablyát. Az alkalomhoz kapcsolódó misén is ő celebrál. Az alábbi idézet pedig Mihálffy Béla, Fidesz-KDNP országgyűlési képviselőtő szavai. Az Utcabált – lásd első vers – pedig Ruzsa Roland KDNP frakcióvezetőjének körzetében van. Jövőre ott adják elő. A körzetben minden évben van utcabál.Kálmán ZsoltUTCABÁL\"Külön-külön csak szavak vagyunk,de együtt egy verset alkotunk.\" (2025-ben, a dorozsmai utcabál megnyitóján hangzott el: Szeged ünnepelt.)Valahol egy homályos utcában,egy elképzelt estélyen az utcabálban kérem fel őt.Melengessetek emlékek, vágyak, melengessetek…(!)Volt egyszer egy táncvigalom,volt egyszer egy utcabál,vonzza felém a sokadalom a vele közeledőt;ezen a bálon, ebben a táncban most még őt nézhetem így:Most ,,minden szó mi vagyunk’’,a szavaknál többek lehetünk a dallamhoz. Mi újra felhevít.Melengessetek emlékek, vágyak, melengessetek…(!)
10
11Dal NinivénekHáborgató lelkektől megszólított!A MESSIÁS HÍRNÖKE vagyok.Mondod, mert még mondhatod. Tátongott, megszabadult a szörnyszülöttől az anyaöl.Mit reméltetek a megfeszült csendtől?!A próféta haragja zeng a vérfolyamban –a gyermek nem sír föl.Jónás imájáhozHalld imádságom,szóval felvértezve szolgálok.Te vagy szavaim foglalata, a betlehemi csillagórában a léleklángfény:lángutam jászoltól a Golgotáig, a Lélektől látva az országok országáig.
12Az eljövetelrőlJövetele Diadalút kezdetének tűnt, amikor szamárháton ülve nézett felénk.- Miféle Messiást ünnepelt a nép?!Íme, Ő van itt: megrontatása, megsebeztetése, és megöletése utánújjászületve királyok királyaként érkezett vissza közénk.Ahogy megvallotta, úgy érkezett vissza. Ő érkezett vissza!Ahogy valaha gondoltam…Ahogy valaha gondoltam, úgy vonz a jelöletlen út,mert a kapuhoz vezet, amelyen át halálodból hazaérkezel.Ahogy valaha gondoltam, itt az olajfák között sejlik fel Krisztus gyermekarca,elszakítja a Földtől a Fény, ahogy valaha gondoltam.
13Őrségváltás – Golgotai és húsvéti stációk(Részletek, J.M. kortársa, Madarász Viktor képei alapján, aki nemzeti festészetünkben először ábrázolta a halál angyalát.)I.A veszendő és a reménylett életünkből elővillannak az elszomorodott, és a megint megnyugvásban változó, kisimuló arcok. Az őrségváltóké.Érosz gyermekei állnak őrt a bűvkörben?*Az angyal elővillanása után a lángpallossal megjelölt földön védelmezettek lettünk.Ő adta nekünk vissza a lélekteremtő, előidéződő szavakat, amelyekkel most életteleneket szólítanánk meg, talán a vesztőhelyről?Igen, mert onnan jött emlékalakok vagyunk, de nekünk más beszéd adatott. Ezért mi ezen szólhatunk: Te, aki az Istenség őrszemeként a sötétség mélységében látod titkainkat, meddig maradhatsz a nekünk ígért védelmünkben, amelyben életté válik a szó.Életté a vétlen áldozat, a kereszthalálra készülő, akire az őrök vigyáznak.*Mikorra kapják meg, adják át nekik az angyal-szavú halálparancsot a katonák?!(…)Ahogy valaha gondoltam, félelmes arcukat látom.De a mester arról beszélt, hiába Ő a halálraítélt, hiába az emberláncú fogság, merthárom nappal és három éjjel után a sziklasírt elhagyva találkozik velünk újra,titoktalan és a rejtett útjainkon.
14 A fotót készítette: dr. Békefy-Röhrig Klaudia (Bakonybél)
15 Adventi tűnődések
16
17Adventi tűnődésekElőhangA koszorúdat gyermekkéz fonja majd, áldott életet kívánva gyújts érte megannyi lángot.És a remegő kezek hidegét e kívánságom oldja fel oly derülten,mint ahogy meséltél róla, miközben a Bárány a Jászol ajtajából nézett ránk.…az első GyertyánálVilágtalanul születtél,de most a fény megelevenülés szemedben éled már a Hajnal,hogy megláthasd velünk az Ünnepetezen a napon, amelyen átérünka MegváltóJászolához:innen mentek tovább a Bölcsek.– Halld reményét Máriának;innen mentek tovább a Bölcsek.– Hullócsillag, lobbants tüzet;innen mentek tovább a Bölcsek.– Holdfény világolj értünk;hát ne félj, ne rettegj az éjszakától,
18az angyaltól hallott üzenetből,a Szent Családtól, a Csillagtűzbőleredtél nyomukba, mint világtalan vándor.…a második GyertyánálMegadtad nekem, amit még nem köszöntem meg, amit imával sem kértem Tőled, mégis élő szavak érintik meg Őt: megtartják az Örök világosságban, mint Gyermeket.Add meg Nekem, hogy Jel legyek,melyre nem vetülhet árnyék.…a harmadik GyertyánálŐ mindennap a sötétségből apasztaná el a fényfolyamotmint a heródesi képzelet.*Te az Égből ránk zúduló Fény Vagy, Ki a szavakban is Felragyog értünk!
19…a negyedik Gyertyánál Zsolnai FanninakKitárul az ajtó.A Gyertyákat lobbantó éjszakamenedékként őrzi a sejtelemben sugallt szavak titkát,az Övét is, aki újra eljön és magához emel.
20Advent havábólSzent Bonaventúra után.1. I.A megosztott életből fakadt forrás vagyok.Sziklát törnék át, mint a Szavaid.De innen még a szomjúhozók fohásza visszhangzik Feléd,mert velük voltál a gyermekhangú éjszakában,és mindenkor Veled hunyják le szemüket.II.Mindenkor Veled hunyják le szemüket…Álmuk olykor fuvalomként ér hozzád,gyermekszelídségű a fuvallat,amelyben a j á s z o l h o z téríted őket.És reménnyel lépnek minden lépést a megszületett felé.Róla adva örömhírt, mint a tanítványoka K ö n y v b é l i végtelen sorokból.
212.III.Zsolnai Eszternek és Zsolnai Leának, születésnapra. Próféta hangjaA MEGOSZTOTT ÉLETBŐL fakadt forrás vagyok,Sziklát törnék át, mint a Szavaid.Nő hangjaDe innen még a gyermekhangú éjszakában szólunk, mert mindenkor Vele hunyjuk le szemünket.GyermekhangMindenkor Vele hunyjuk le szemünket!FérfihangElőttünk rejtőztek, villantak meg a végtelen sorok a Könyvből.
22KórusMegvillantak a végtelen sorok, fellobbannak, összeérnek a fények a visszavárásban. az elrejtett szavakban!,,Megszületett a vétlen áldozat!”
23A titokÉn mögötted állok, csak nyugodtan hintázz,amíg beragyog és elvakít az Üvegszínház,ahol angyaltest már nem ölel,de a Fénylétben tőle van a világító jel.Értünk őrzi mindazt, ami rejtve van,volt olyan, amikor kizuhantál volna a fényből,volt olyan…
24 A fotót készítette: Dr. Birkás Antal (szigetközi tájakon)
25 A REJTETT ÚTON
26
27 Luca napjához– Hogyha rajzolsz nekem Pírpír kisasszonyról,amint hozzánk visszatér,lelkünkig érve varázstollada Naplángfényúton mit ígérmit a hozzá vonzó táj?Mit a Holdvilágvölgyből a hajnal árnyéka,és a szavakon túlról Szederkirály?
28Repülés utánI.Szélben lebbenő tollalfolytatnám, ahogy Ő az utat,ahol tündérré változva,tüneményként megigézettde a hóbele-bancból,bűvölő szavaibólbetűsivatag lett.II.Tündértünemény hagyott itt veled,és azzal, aki felett szállhattál volna tovább.
29A repülésről Messze szálltak Ők,az elhalkulóka csendesülők, hófehéren.Ők messze vannak már,de összeroppantál, a hó reád szálltünékeny Jégmadár!A tündér feletted jár,– nyomában a tavasz visszajön –majd énekszóban elköszön.De ha marasztalod vár,minden ablakot kitár a dalban:(…)Versváltozat Luca Napjára,Ujvári HubánakMinden ablakból őt néztem…rajzodhoz a játszó gyermek visszatérújra és újravarázstoll útja a rejtett úthoz ér.*A fenyőfa felett az égi magason eljőveangyal esdekel, megint arra kér, hogy ne vigyél innen el,nélkülem repülj feljebb és feljebb.
30 Az angyal érkezéséhez Ajándék sok-sok dirib-darabból a kéthangélű bábfigura,tiéd ez a hófehér fák között meglelt árvácska játék,miénk az éj várva várt karácsonya.
31Utóhang (dal a gyermekről)Ágoston Atyának, a tisztelendőnek, másként:Esiobu Anayo Augustusnak.A jövevény belépett a templomba, ahol nem látott senkit,ezért újra kinyitotta az ajtót,kitekintett az utcára.A lámpafényben egy ismeretlen közeledett felé.Közönyösen figyelte lépteit, a hópelyhek hullása lassan tüntette el a követhetetlen ködbéli út nyomait.Talán a fagy figyelmeztette arra, hogy siessen.Bárhová is ment, magányában a hideg hajszolta.A fagy rettenetétől reszketett a jövevény is, aki onnan jött, ahonnan azok, akik menedéket találtak a jászolban,amely a falu főterén tette bizonyossá az ünnepet.Vidáman harsogták, derűsen zengedezték:Rejtsd el ó barlang, rejtsd el a gyermeket;Angyali rejtelem csillaga elvezetAzon az úton, hol visszhangot hallaniMegváltó született, királyok vagyunk miHárman látjuk meg Őt és MáriátRejtsd el ó barlang Megváltónk Szűzanyját!A Holdkörét látni itt, hol utunk véget érÖrvendő József Istentől ennyit kér.
32„Rejtsd el a gyermeket, mondd, hogyan rejthetném?!”Övé a koronád, Mennybéli Diadém.Ha én lehetnék az egyik király, bölcs szolgaként segítenék gyermeked növekedésében és Veled készíteném elő országom a fogadására. Nem úgy, mint Jövevényt fogadnám be Őt, és nem is volna Idegen.
33
34
35A rejtett úton– gyermekdalszínház –Szereplők:Bábfaragó figuraMarionett haElőhangMarionett hangjaKopp-kopp, nincs ajtó.Kopp-kopp, ablak sincs.Ki tudhat a titokról,ami láthatatlan nagy-nagy kincs?Bábfaragó figuraKopogva kérdi az udvarias harkály, mert még üres a has,mért zümmögi azt, hogy lesz nemulassmint fenyőfadísz, a dísztelen kas?Marionett hangjaÓ nehogy rám legyints.Akit elvennének tőlem,annak a rejtett titkamindig más és nagy-nagy kincs.
36Első jelenetBábfaragó figuraVársz a jóra, igaz szóra,mindez lelkesítő,vársz a jóra, igaz szóra,zápor elől rejtőző!A rejtőző már nem sír, a lelkesítő nevet,énekük ringat elengem a csend helyett:A három vándor útra kel,és végül a megszületettgyermekedre lel,vele ünnepel a téged köszöntőangyal karácsonyán.Második jelenetMarionett hangjaA rejtett út láthatatlanul vezet vissza hozzád, de nem megyek máshová sem.Lehunyom szemem a csend meséjében, amit tündérhatalmú hárfával mesélsz, hogy mégse örökre szenderüljek el.Bábfaragó figuraAmikor ekképpen csendül fel a dal,akkor már más szavakat sugall:nem csitulnak el a zord szelek,de megbékélve zúg mártávol a tengerár.Nyugalmat lelhetek,ha megérintelek,álmodj még,álmodj tovább…újra és újra a dalábrándot sugall:minden karácsony éjjelénőrizze angyalfényaz álmot.
37ÁlommesékI.Brumm, brummogott a medve,lépesmézet hozok ma este,várjatok meg kisbocsok,vacsorára itt vagyok.Mindenre vigyázzatok,a barlangból ki ne bújjatok,nehogy bármiképp idetaláljona haramia,aki kísért e tájon.A rejtett Út kihez vezet?A rejtett út hová vezet?!Brumm-brumm elindult a medvefák odujában a mézet kereste,barangolva megtalálta…de ki ér hamarabb barlangjába?!A rejtett út kihez vezet?A rejtett út hová vezet?!A kisbocsok megrémültek,nem sejtették hova kerülnekmancsaikkal hadonásztak,híre sincs már a lakomának.A rejtett úton… a rejtett úton… a rejtett úton…II. Ujvári KendénekI. hangMegadtam a jelet.A vadászkürtszó a medvevadászoknak szólt.A puskahangtól megriadt kutyám elbújt a fa mögé, miközben elindultam a közelben csörgedező patak felé…Arra felé kereslek, ahová nem tart velem senki.
38II. hang…akkor találhatsz meg engem, hogyha visszatérsz a vadászatból a csend meséjébe.– Ott nem lesznek fegyverek, és ott majd azt mondom el, amit a kürtszótól és a madarak röppenésétől elnémultan mondhattam volna el neked.(...)Ajándék az igaz szó… annak, akire várunkeljövendőnek tűnni jó.Béke van… szavakkal elillanó.
39
40A fotót készítette: dr. Békefy-Röhrig Klaudia (bakonybéli tájakon)
41HÁROM ORATÓRIUM
42
43Kálmán ZsoltA jászföldi kőszoborhoz.– Jászfalusi Péter színpadképéhez, III. Callixtus pápa életéből –Testtelen tájakon bolyong a lélek,keselyűként keres valakit, mint a harangszó űzöttje.Megriadt szörnyszemű társa vadként figyel –Lélekhangból vagy közöttünk,felhevítesz a küzdelemre, mint szobor,jászföldi huszár!Vágtatók megtorpantójaként visszaváró kürtszó a templomtoronyból marasztalt;ZÁSZLÓRA VIGYÁZÓK FOHÁSZKODNAK FENNT:,,maradjon mindhalálig béke, áldva, megmaradva a szülőföldeden.’’
44HOLNAP MEGINTJókai Mór csataképeihez, a dalszerzők napjára, Bálint Sándor emlékének.Szereplők:SzilveszterAnasztáziaAnthonVándorszínészA Tűzjelek című művemből írtam parafrázist Holnap megint címmel.A műben Anasztázia és Anthon dialógusa valakinek az emlékezetében is játszódhat, amíg Anna és Szilveszter között inkább spirituális kapcsolat van, mert Anna a vallásos népi énekekhez hasonlóan a túlvilágról szól Szilveszterhez.A Holnap megint című parafrázis első része terjedelmében és tartalmában, önmagában véve nem tükrözi az eredeti mű mélységét, de ha egységesen kapcsolódik hozzá a másik kettő rész, akkor a mélység mégis megmutatkozik.VándorszínészMáshonnan nem, csakis a Golgotáról várva feleletet,az árnyékvilág csöndjében ki lelt már Tőle vigaszra közületek?Ki szegődne újra az ítélet után hozzám, ha a hóhér én leszek?Ki keresztre feszülten is látott, tudjaez is szerep csupána vándorúton ácsolt színészek színpadán.
45Férfi hangA szikláról néztük, hogy a világ omladékait elhagyvasem fordulhatnak fegyvereikkel ellene…Szemlélődnénk tovább,mert a keresztre feszítve gyászolt lélekébresztőjekéntbeszélt hozzánk.Sziklává merevült emberarcára szegeztük tekintetüket,halála hírét hozva a tenger felé menetelve.KÓRUSFELÁLDOZTATOTT,Királyunk feláldoztatott;mégis győzedelmes zászlói lobognak:ALATTUK MEGSZELIDÜLT LOVON, háborúról háborúra,azon az időösvényen vágtatunk,amit az ANGYALOKTÓL ÉRKEZŐSZÁRNYAS TÁLTOSlátomásainkban bejár.HÁBORÚ ÉS HÁBORÚbenne haranggal hirdetett szó,a szabadságé és azért a léleklángé,amelyet bennünket megcsonkító lelkek,SZENTSÉGTELENÍTŐ TESTEKoltanának ki.Kioltanák, hidd el kioltanák lélektűz-fényünket,mindenkor és mindannyiunkban.
46Szilveszter Valaha a halálverítékes csöndben nem volt felszentelt, áldó kéz,mert az egyházatyákat elüldözték közülünk.Nem volt, de eltaszít tőled is a hóhér kötele, kedvesem!Az atyáktól is eltaszítva magamra maradtam.VándorszínészAz ítélet után, a hóhér én leszek,Csukja nélkül sem ismerne fel az áldozat, de kérdezektőle helyetted , édesanyám (!):hogyha engem nem láthatott, a börtönévek idején miért is hozatottmaga helyett annyi áldozatot... miért Veled?!Anna hangjaNe állj bosszút értem, gyermekem, még ha édesapád nem is tiszteled, ne állj bosszút magad miatt sem, bölcsességben éld a földi létet.VándorszínészTe, aki gyermekednek mesélhettél volna róla,elmondhatnám neked, mi történt azóta,amióta a túlvilágon lelve nyugalmat élsz tovább...Elmondhatnám neked, de elnémít megint az emlékezet.Szilveszter Túl a szavakon, táncba ringatónvagy utat visszarévedve álmodónott leszek Veled...Veled voltam a mélység fölött,mint látomásból ébredő,
47de messzeségbe száműzöttaz a magány, ami a lélekbőleredt, de ne szólj többet,hiszen róla még nem tudsz semmit sem,róla, aki gyilkosként fordult ellenem.Anna hangjaNem előttem marad rejtve a szavakon túli sorsodban az áruló neve.SzilveszterMindig visszajárva meggyaláz hamar, de ő sosem kapja meg, amit magának akar.Ölelve és ölve, hűvösen, mint az értelem, azt mondja újra és újra: hiába bánnám meg, bármit is tettem. Hiába tűrnél miatta, hiába. Ő az egyetlen gyilkos, akinek nincs, és nem is lehet váltsága. Mert önnön valójának nincs Szentvérrel megváltott mérhetetlen ára.De te értünk remélj tovább…!AnthonTűzárnyék.A világvégéig lángoló tűz árnyéka vagyok.Égre sírva súlyos a teher. Összeroskadnak és én elsuhanok…A kín vigasztal valakit, igen, kínuk a vigaszom. Anasztázia Felizzik, kihuny a fény, elillan a remény, hát vigyázz rám,
48ha közelebb érhetsz hozzám.Nekem ne adj szárnyat, ha feldereng az alvilága magasból is megigézaz alantas kíváncsiság.AnthonOdafent senki sem bánja,hogy idelenn gyűlik mindennek az ára.Itt most szánalmas minden szó,és, ami megható lenne nem hallod meg soha már.AnasztáziaVigyázz rám, vigyázz rám.Anthon A múltból általam diktálhat a Vég,Már elfogyott az idő. Elfogyott, volt elég.Volt elég… Győzzön hát feletted a halál:*Hóhérlegények jöttek érted, hogy kedvüket leljék benned, de mégsem hóhér által veszted el az életed... szörnyethalva kevesebbet szenvedtél volna!
49AnasztáziaMagára marad gyermekem...! Ő sem tőlem tudhatja meg halála hírét. ( A Vándorszínész felteszi a kötelet Szilveszter nyakára.)AnthonVeled marad, ami volt. Alámerülsz a sötétségben.Onnan üvölt, vagy ott zokogaz akit nem rémített el, akit jellel bélyegzett meg Isten. AnasztáziaÉgi kegyelmet kérek!Mária hangjaÖnmagáról beszél a földöntúli békesség, általa keltenek téged új életre a szavaim.Találkozások – idegenek a parton(Az Első képtől a Negyedik képig csupán a kórus tartozik össze. A szereplők egymástól elkülönülve, elválasztott térben vannak.)
501.KépNappalok ZarándokaSimulékony ujjak csillagmederben dideregtek,mintha semmi sem lenne megfontolt,ami volt mélységbe olvadó.Korallok égszínvize!Igazgyöngypáncéllal kit óvnak az álomba merülők?Kövek sodródnak, a nappaltól távolodva mind az enyém,kövek sodródnak…..Milyen sziklából törsz elő visszhangkimondhatatlan szavakat zengve?Folyóölelésben partra vetett a hullámok teste…a… hullámok… teste…KórusMinden hiába már, a szétfolyó fényben a semmibe szállj.PastoriusA cselekedeteitekben a megvetett Isten, hogyan ad vigaszt;és ha ad, elveszíthetem Őt is, és a látomás idején túli fényt. (A Nappalok Zarándoka eltűnik lassan a fénnyel, amely körülvette őt.)