The words you are searching are inside this book. To get more targeted content, please make full-text search by clicking here.
Discover the best professional documents and content resources in AnyFlip Document Base.
Search
Published by Halász Géza, 2019-11-04 12:10:59

Retusált művészettörténet

092.indd 1 2008.04.28., 12:50:56

Halász Géza

Retusált művészettörténet











































































001.indd 1 2008.04.28., 8:58:14

Mundus – Karikatúrák

















Megjelent
Kaján Tibor – Martin József: Karikatúra a betûtengerben
(2005, 142 oldal, 71 illusztráció)

Halász Géza: Retusált mûvészettörténet
(2008, 104 oldal, 72 illusztráció)
Előkészületben
Hauswirth Magda: Portrékarikatúrák
(Buzinkay Géza bevezetõjével, 2008, kb. 280 oldal, 129 grafika)












































002.indd 1 2008.04.28., 9:03:40

Halász Géza










RETUSÁLT





MÛVÉSZETTÖRTÉNET







































Mundus Magyar Egyetemi Kiadó
Budapest – 2008









003.indd 1 2008.04.28., 9:05:49

Halász Géza

Retusált művészettörténet







Szöveg:
Szerényi Gábor (Ajánló)
Halász Géza (Bevezetõ)
Frank Iván (Interjú)













Köszönet mindazoknak, akik a könyv megjelenését
anyagiakkal, munkával, vagy szakmai tanácsokkal
segítették.
Halász Géza mûvei a www.tiaramagazin.hu weblapon is megtekinthetõk.










Felelõs kiadó: a Mundus Kiadó igazgatója
Kiadja: a Mundus Magyar Egyetemi Kiadó
Cím: 1089 Budapest, Vajda Péter u. 12.
Telefon: 303 5091, 477 2445; fax: 333 5378
E-levél: [email protected]
Honlap: www.munduspress.hu
Felelõs szerkesztõ: Biernaczky Szilárd
Nyomta és kötötte: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt.
Felelõs vezetõ: Berki István vezérigazgató
ISBN 978 963 9713 17 8
ISSN 1789 6762









004.indd 1 2008.05.07., 22:35:36

Tartalomjegyzék










Ajánló
Halász Géza megadja!
Avagy a karikaturista
ül hosszú, méla lesben (Szerényi Gábor) 7


Bevezetõ
Az álról, a valóról
és a Retusált
mûvészettörténetrõl (Halász Géza) 11

Interjú

Gondolatokban versenyképes (Frank Iván) 15

Képek

Retusált mûvészettörténet (Halász Géza) 27

Képjegyzék 98


Életrajzi adatok 100



















A borítón szereplõ, Halász Gézát ábrázoló digitális montázs
Hans Holbein VIII. Henrik c. festményének felhasználásával készült. Grafika: Halász Géza & Császár Tamás.









005.indd 1 2008.04.28., 9:08:30

Ars poetica

Sûrû setét az éj,
Dühöng a déli szél,
Dimitrij Lénáról mesél.

Halász Géza verse
























































006.indd 1 2008.04.28., 9:09:43

Ajánló








Szerényi Gábor



Halász Géza megadja!

Avagy a karikaturista ül hosszú, méla lesben








Haragszom Halász Gézára. Hát szabad ezt, kérdem én, kollégákkal tenni? Vir-
tuóz gegeket duplafedelû intellektussal földkörüli pályára bocsátani, olyan ma-
gától értetõdõ aggálytalansággal, hogy még a mûvészettörténetben alulinformált
plebsz is álmélkodik? Csak gyártani, ontani a pompás ötleteket, és ráadásként
nem állni meg az illékony poénoknál, de sõt: intellektuális gondolati magvakat
is kihüvelyezni?!

És ezért nem engedhetünk meg – mi többiek – semmi félkész, pongyola el-
nagyoltságot magunknak, mert itt a Géza, s akkor bizony igen rosszul jönnénk
ki bármilyen összehasonlításból. (Holott hasonlíthatatlanok vagyunk mind, mi,
példának okáért a KOKSZ Mûhely tagjai, hogy csak szûkebb szakmai pátriánk
amúgy tágas konnotációjú asszociációs holdudvarára szorítkozzam.)*

Patinás zsurnaliszta élettapasztalat: kollégákról rosszat, vagy semmit. Hát
ezt most kénytelen vagyok megtörni, ezt a hetykeségében oly bájos igazságot. Pél-
dás önmegtagadással, kalaplevéve, vagy épp fordítva!

Ismerjük jól, milyen kvalitásokat vár a Nagybecsû Közönség és a Megrendelõ
Szerkesztõ(ség) – áldassék a nevük ezúttal is, hiszen belõlük élünk. Legyen a
karikatúra kacagtató, vicces. Méltányolandó igény. Kioldani a létezés szorongató
görcsös csomóit, átvágni a humor pengeéles, villanó tõrével, s egy poén által elvé-
gezni mind a szív keserveit, hogy némi hamleti frazeológiával máris érzékeltes-
sük a tét irtóztató nagyságát, mert itten nem babra megy a játék, efelõl szemernyi
kétségünk sem lehet.

7






007.indd 1 2008.04.28., 9:10:50

Megadja! (A póker-közvetítõ szpíker felajzott hangján kéretik hallani.) Ha-
lász Géza megadja! Fölteszi egy-egy lapra minden ismeretét, emlékét, élményét,
és ráhalmozza még valamennyi bánatát, örömét, kínjait és kéjeit, az élet ereden-
dõ tragikumát és persze komikumát, szenvedélyeit. (S a tetejébe: kétségeit, kér-
déseit, tapasztalatait, prófétikus intelmeit.)

Ne tessék megijedni! Mindezt oly tapintatos eleganciával abszolválja, hogy
a Kedves Képolvasó semmiképp sem érezheti magát megszállva a látvány alko-
tójának amúgy briliáns tudáshalmazával, latin pilléreken ívelõ mûveltségével,
mûvészettörténeti felkészültségével, megszenvedett bölcsességével, elképesztõ su-
garú látókörével.

De akkor hogyan? Kérdezhetjük gyermeki tisztaságú szemekkel, kíváncsian,
kicsit haverkodó ugratással: mit leshetünk el szakmailag Halász mestertõl (mert-
hogy igencsak jár néki ez a titulus).

Figyelem: fantomrajz következik itten verbálisan! Halász Géza ül, hosszú,
méla lesben. Igen, olyan "vadászosan". Figyeli a tombolva hömpölygõ képáram-
lást, staccato lüktetõ vizuális örvényeket, a szirénként hívogató csábos látványo-
kat, virtuális kéjeket, éjeket, a szüntelenül áradó fények himnikusan tomboló
polifóniáját. Meg a suta hétköznapi balfékség milliónyi bájosan ostoba tünetét.
Hogyan lesz a hõsi elszánás zengve tornyosuló operájából a "pechfógel" minden-
napi praxisa.


Szinte mindent lát a világot magáévá tevõ internet hálón. Ottlikosan leegy-
szerûsítve: minden megvan. Tokkal, vonóval az egész élet. Meg a halál. Meg ami
azon túl van. (Mégha nincs, akkor is. "Attól, hogy valami nem létezik, még meg-
jelenhet" – súgja egy hang, éppen onnan.)


És akkor most mi lesz? Átszáll szárnysuhogással az angyal a szobán, s meg-
születik a mû? Aha. Ilyen egyszerû, tetszik látni. Minden megvan – csak más-
ként. Halász Géza egyszercsak megállítja az egyik képet az áradatból. Hohó!
Mint a rulettben a golyó. Motívum mezõk masíroznak. Látványok szereplõi hir-
telen vendégjátékossá válnak egy másik színen. Halász Géza rendez. Vezérmo-
tívumot kellékké degradál, mellékes mozzanatot felmagasztal. Pokoli mulatság!

Azt hittük, hogy minden komponenst jól ismerünk már, s lám, hirtelen ki-
derül, mennyi egyébre képesek. Egy kicsit itt belerajzol, ott széttologatja a képet,
s illeszt meglepõen, cserél játékost félidõben.

8






008.indd 1 2008.04.28., 9:12:31

Úgy tesz, mintha mindez igaz volna, valóságos, pedig nem. (Vagy mégis?)
Turisták érkeznek autóbuszos kiránduláson a Hyeronimus Bosch megfestette
pokol víziójába. Nevethetünk a nyilvánvaló képtelenségen, holott a lelkünk mé-
lyén éppenhogy pontosan tisztában vagyunk vele: ez a reális "tényálladék, ami
fennforog", legalábbis pszichikai énünk alsóbb, sötétebb bugyraiban.

Halász Géza mindazonáltal nem a csipkézõ mûgond, a minuciózus bíbelõ-
dés elhivatottja. A technikát, amit használ, talán néhány tanórában elsajátíthat-
nánk tõle. Ezt sem titkolja, ahogy azt sem, hogy a frappáns formai leleményeken
túl, igazán mégiscsak inkább a gondolatiság megszállottja.

A nézõ nem jár rosszul. Sõt. Többet nyer, mint amennyit figyelmének zse-
tonjaival Halász Géza játékaira elhelyez. A mester elõzékenyen elszórakoztatja
a munkáit rácsodálkozásával megtisztelõt.


Vicceset tetszenek parancsolni? Hogyne, máris. Ó, pardon, megint egy ki-
csit rejtélyes lett, többrétegû, talányos. Nem baj, van idõnk. S ha nem tudjuk sza-
vakkal megfejteni, nem kell aggodalmaskodni. Az értelem közvetíthet, ám érzék-
letes megismerést a mûvészet adhat.


Például Halász Géza látványnál többet láttató képei.





























* KOKSZ (KOrtárs Karikatúra és SZatíra) Mûhely: a Magyar Képzõmûvészek és Iparmûvészek Szövet-
ségének Szatirikus Képzõmûvészeti Szakosztálya, aminek Halász Géza és Szerényi Gábor is alapító tagja.

9






009.indd 1 2008.04.28., 9:13:46

1. Halász Géza
(2008)




















































10






010.indd 1 2008.04.28., 9:15:01

Bevezető








Halász Géza



Az álról, a valóról és

a Retusált művészettörténetről








"Ha abból indulunk ki, hogy a bécsi Albertina múzeumban Dürer nyúlmetszete
nyomán tapsifüles plüsstáskát árulnak, vagy hogy Van Gogh »olaj« mezejére két
macskát csempésztek a múzeumi mütyüripar játékos kedvû munkásai, megnyu-
godhatunk." – írja a hazai múzeumi szuvenírpiacról Szablyár Eszter a Mindenki
szuvenír joga címû cikkében (Népszabadság, 2007. március 9.). Önök is meg-
nyugodhatnak, én sem "jópofizni" akarok, sem a számítógépes grafikai tehetsé-
gemet csillogtatni, mert egyrészt ki nem állhatom a jópofáskodókat, másrészt a
beavatatlanok számára számítógépes bravúrnak tûnõ grafikai trükkjemet ma
már akár kisiskolások is el tudják követni.


Persze az elsõ elektronikus montázsaimat még a játék kedvéért készítettem,
csak úgy, l'art pour l'art. Azután, ahogy eddig is, azt karikíroztam, ami bosz-
szantott, ami zavart. Amit nehéz szavakba önteni. Csak most más formában:
nem ceruzával papírra, hanem elektronikus trükkökkel mások munkáinak mon-
tírozgatása révén. De ekkor már nem csak úgy, l'art pour l'art.

Mi bosszantott, mi bosszant, amire a Retusált mûvészettörténettel próbálom
felhívni az emberek figyelmét? Az értékváltás esetlensége a kultúrában, a napi
életben, a gazdaságban. Az álkultúra, az álmûvészet, az álszakértelem. Esetlent
írok, holott több jelzõt is felsorolhattam volna, amelyekhez további jelzõket és
magyarázatokat lehetne fûzni, míg végül nem maradna értelme ugyanezt ké-
pekben megfogalmazni. Mondjunk esetlent, mert nem tudjuk, mi az a kulturá-
lis alapérték, amivel elvegyülhetünk a barátaink és ellenségeink között, amivel
elismertethetjük magunkat embertársaink elõtt.

11






011.indd 1 2008.04.28., 9:19:35

Fél évszázaddal ezelõtt könnyû volt: ami egy gimnáziumi tankönyvben ben-
ne állt, amit a lapokban olvashattunk, amit a mozikban vagy színházakban
éppen játszottak, az elég volt annak bizonyítására, hogy nem vagyunk bunkók.
Esetleg egy-két hangverseny, vagy kiállítás, kinek-kinek az érdeklõdése szerint.
Ma sokkal több a médium, a DVD kölcsönzõktõl az Internetig egyszerre elõt-
tünk hever, mindenki számára nyitva áll szinte az egész eddigi emberi kultúra:
az irodalom, a képzõmûvészet, a zene, a tánc; az érték és a giccs egy halomban,
csak ki kell választani. A plázákban jól csengõ szlogenekkel hülyítve a vásárlót,
elõre keretezett képeket árulnak, ömlik a giccs a könyvespolcokról és az 599
forintos dévédé akciók kosaraiból. A nõi és férfi magazinokból, mindenbõl, amit
a kiadók és az adók nyomnak, ömlik a reklámból és a politikusaink szájából,
A vásárló (régebben úgy nevezték, hogy dolgozó népünk) csak kapkodja a fejét,
és nem kap segítséget. Megkérdezi: mégis, hogyan lehet megkülönböztetni egy
jó képet egy rossztól? "Annyi az egész, drágám – adja meg a választ egyik regé-
nyében Kurt Vonnegut amerikai író –, hogy meg kell nézni tízmillió festményt,
aztán már soha nem téved az ember." (Ez jó.) De az átlag dolgozó nem tud
megnézni tízmillió képet vagy filmet, nem tud elolvasni ennyi könyvet, nem
nézhet meg ilyen sok kiállítást – tehát mûveletlen marad?

Nem marad senki mûveletlen! Itt vannak a mûveltségi vetélkedõk! " Hogyan
született Szép Heléna?" – ez a vetélkedõ egyik ötvenezer forintos kérdése. A ver-
senyzõ vacillál a tojás és a kagyló között. Nagyot sóhajtunk, mikor a tojással
megnyeri a fordulót, és mehet tovább. De álljuk meg egy pillanatra: ha annak-
idején, latin órán Mikó tanár úr (Dönci bácsi) csak egy kicsi bizonytalanságot
tapasztalt bennünk erre a kérdésre, koppant fejünkön a kókusz. Azt ugyanis haj-
nalban, álmunkból felébredve is tudnunk kellett, hogy Zeusz hattyú képében
"megszállta" Lédát, akinek ezután két tojásból két pár ikre született: az egyikbõl
Heléna és Klütaimnésztra (Agamemnon felesége, Elektra és Oresztész anyja), a
másikból Castor és Pollux, a két jó testvér, akiket az istenek jutalmul fölvittek az
égbe, és ma is õk alkotják az ikrek csillagképet. Ha valaki el akarja mesélni az
Iliász és az Odüsszeia nagyon szövevényes történetét, itt kezdi, Léda tojásainál,
latinul: ab ovo. Ezt ugyanúgy tudom negyven év múltán is, és valószínû, hogy
az osztálytársaim többsége is tudná. Sok mindenre tudnánk mindannyian a vá-
laszt, amirõl például Rédl Laci bácsi, a matektanárunk mesélt. Vagy Veress Jós-
kával, a neves közgazdászprofesszorral, volt egyetemi csoporttársammal is sok
mindenrõl egy srófra jár az agyunk. Minden mondatát be tudnám fejezni, néha
talán õt is meglepném. Gábor András barátom és tanszékvezetõm humora pedig,
állítom, sokat segített az én humorom alakulásában. Ugyanakkor lehet, hogy õk
sem tudnának választ adni olyan kérdésekre, amelyeket például a zenemûvészet

12






012.indd 1 2008.05.07., 22:38:14

vagy az operairodalom témakörébõl tennének föl. De õk is úgy válogatnak a
könyvek, színházi elõadások, vagy képek között, mint én, s ha olykor összefutok
valamelyikükkel, úgy folytatjuk a mondatot, mintha tegnap hagytuk volna abba.
Sok jó barátommal vagyunk ugyanígy. Soha nem kérjük számon egymástól a
mûveltségünket. Az se baj, ha valaki otthonosan mozog valamelyik szappanope-
ra eseményeiben, mert nem csak ez érdekli, – nem csak a hajviselete vagy csak a
ruhája. Vagy csak a foci, vagy csak a pénz. Így hát egyfelõl tájékozottak vagyunk,
másfelõl tudatlanok. Melyik is volt? Monet vagy Manet? – hirtelen nem tudjuk,
és bunkónak érezzük magunkat. Vagy a másikat, mert így könnyebb.


Más dolog a kedvesnek virágot szedni a réten, virágot venni a boltban, vagy
mûvirággal, esetleg egy virágnak "látszó tárggyal" meglepni. Ha nem ismerjük
fel, melyik az igazi mûvészet, hamar behálóz a mû-vészet. Ez olcsó, ez minden
sarkon és minden kirakatban, minden pulton és minden csatornán téged vár,
felkínálkozik, elkábít. Festõmûvész ismerõsöm sorozatban ordas giccset gyárt –
ezt veszik, hidd el, valamibõl meg kell élni! Egy könyvvizsgáló barátom kedv-
telésbõl fest. Szakkörbe jár, otthon is alkot, kiállítást rendezünk a képeibõl. Nem
rossz. Van benne spiritusz. Ahogy Vonnegut írja: "A mûvészet (...) sosem szól a
pénzkeresetrõl, sem pedig arról, hogy az ember híres legyen. Hanem hogy a lel-
két építse. Úgyhogy mindenképpen csinálni kell..."

Most olvasom: Magyarországon minden harmadik ember csak az általános
iskolát végezte el. Minden negyedik érettségizett. Minden ötvenedik analfabéta.
Van, kire építsenek a bulváron. Én nem ezeket az embereket akarom kigúnyolni,
hanem a minimál-gondolkodást, és azokat, akik ennek a minimál-bulvárgon-
dolkodásnak és életmódnak a fenntartói és hirdetõi, – az álomgyárosokat, má-
sok álmainak a vámszedõit. A hazug médiát, a hazug reklámot, a hazug politi-
kusokat, a Valentin-napon szeretõket és az ünnepi beszédek íróit. Azokat, akik
a valódi helyett az ál-, a mûvilág polgárai. Akik beletörõdnek, akik kihasználják.


A Retusált mûvészettörténetben a mûvészetek közül kiemeltem a képzõ-
mûvészetet, és ebbõl is inkább csak azokat az alkotásokat, amelyeket szinte min-
denki ismer – sõt, többnyire csak ezeket. Összeházasítgattam õket egymással,
(néha a saját fotómmal) úgy, mintha Van Gogh valóban Manet Olympiájának
ágyazott volna meg szegényes szobájában, mintha Munkácsi valóban festett vol-
na egy Ásító Liza címû képet is, vagy mintha Mózes valóban a kettes villamoson
utazva vitte volna a tízparancsolat törvénytábláit az Országházba. Mindeközben
persze sohasem gondoltam arra, amit föntebb írtam, de tudat alatt talán mindig
ez vezette a ceruzám, vagy inkább az egerem.

13






013.indd 1 2008.05.07., 22:40:24

2. Ceruza és egér


(M. C. Escher: Kezek;
Halász Géza: kézfénykép)



































14






014.indd 1 2008.04.28., 9:22:24

Interjú








Frank Iván



Gondolatokban

versenyképes








Nagyon régóta ismerem Halász Gézát. Barátok vagyunk. Márpedig
baráttal veszélyes interjút készíteni, hiszen nehéz olyan kérdéseket
feltenni, amikre ne tudnám esetleg elõre a választ. Olyant kérdezni,
amit még soha nem kérdeztem tõle. De a képeit nézve eszembe
jutott valami: miért van az, hogy a Géza mindent szétszed, ami a
keze ügyébe kerül, vagy eszébe jut, aztán újra összerakja? Csak
másképpen, esetleg hozzátéve még látszólag oda nem illõ dolgokat.
Gondoltam, ezt mindenképpen megkérdezem tõle…


– Volt valamikor egy produkciód. Trombitáltál, de nem elégedtél
meg azzal, hogy eljátszottál egy számot, hanem zenélés közben
szétszedted a hangszeredet, és a megmaradt alkatrészeken játszot-
tál tovább. Ha jól tudom, ez egy zenebohóc mutatvány volt, amin
a közönség nevetett. Ezt te humorosnak találtad?


– Igen. Hogy pontosan miért, azt ne kérdezd, mert nem tudom.

– Amikor elkezdtél számítógépes grafikákat készíteni, a kiinduló-
pont többnyire egy fénykép, vagy valamilyen mûvészeti alkotás
volt. Tehát a valóság, vagy annak valamilyen ábrázolása. Ezeket
szedted szét, majd raktad össze újból. Akárcsak korábban a trombi-
tát. Ezt azért csináltad, mert bajod van a valósággal, nem
tetszik neked a világ úgy, ahogy van, vagy ahogy mások ábrázolják,
esetleg pusztán az esztétikum vezérelt?

15






015.indd 1 2008.04.28., 9:24:29

– Mindkettõ. Talán azért is nyúlok a klasszikus festményekhez,
mert nem tudok elég jól festeni. Valamennyire persze tudok…
Egyébként ne gondold, hogy amikor leülök a számítógéphez,
az jár a fejemben, hogy mit akarok ezzel vagy azzal a
képzõmûvészeti montázzsal üzenni az embereknek. Inkább
élvezetbõl dolgozom. Ha állandóan az üzeneten törném a
fejem, nem születnének meg a képek. Más kérdés, hogy
önkéntelenül is megfogalmazódik az üzenet... A kész montá-
zsok már új tartalmat hordoznak. Például, ahogy a Mona
Lisa elásítja magát Munkácsi-módra, abban benne van, hogy
nemcsak a Mona Lisa mosolya létezik, és nemcsak az Ásító
inas ásíthat…


– Még nem válaszoltál a kérdésre: tulajdonképpen mi a bajod a lé-
tezõ vagy a mások által ábrázolt világgal?

– Erre vagy azt válaszolhatom nagyon röviden, ami persze nem
válasz, hogy: sok minden, vagy hosszan kellene fejtegetnem,
amire nincs idõ és hely.
Szóval, van bajom a
világgal, de azt mégsem
mondhatom, hogy a világ
mondjon le... Engem
alapvetõen az emberek
gondolkodásmódja zavar.
Ebbõl fakad minden...
A gondolkodásmódjuk
pedig, mondom jó marxista
módjára, a gazdasági hely-
zetüktõl függ. Leegysze-
rûsítve: aki szegény, az
nagyon baloldali, vagy nagyon jobboldali, aki pedig megteheti,
3. Halász az liberális. Én nem vagyok gazdag ember, de az én gondol-
Géza a kodásom, azt hiszem, a liberálishoz áll közelebb. Liberális
csapat- vagyok például, mint egyetemi oktató: nem az a célom, hogy
trombitás valamilyen kényszerrel, akár az osztályzatokkal érjem el,
(50-es évek) hogy a hallgatók megtanulják az anyagot. Nálam az is átmegy,
aki egyébként nem érdemelné meg. Inkább az érdeklõdést
szeretném felkelteni.

16






016.indd 1 2008.05.07., 22:42:26

Közgazdászként is a liberális gazdaságpolitikát tartom haté-
konynak, de nem vegytisztán. Szerintem vannak idõszakok és
bizonyos feladatok, amikor a liberális gazdaságpolitika a
megoldás, és van, amikor a konzervatív… Egyszóval célszerûbb
az emberek gondolkodását alakítani, mintsem ellenük szóló
törvényekkel, szankciókkal kordában tartani õket.

– A képeid tükrözik ezt a gondolkodásmódot. Hogy próbáljuk meg
a világot egy kicsit lazábban felfogni, ne ragaszkodjunk görcsö-
sen a megszokotthoz, a régi formákhoz, amelyek esetleg gúzsba
köthetik a gondolatainkat. Szóval ezek a mûvek azt sugallják,
hogy élj lazábban, nyúlj bátran a világhoz, próbáld a magad képére
formálni…


– Ez teljesen így van, számomra is ezt sugallják. Kicsit én is
görcsös vagyok, igaz, csak ritkán, köszönhetõen a barátaimnak,
a színházszeretetemnek, az egész életfelfogásomnak.
Ilyenkor igazi ünnep, ha a képeim segítenek ezen az állapoton
átlendíteni. Ha eszembe jut egy ötlet, amit megvalósítok.


– Hogyan jutottál eddig, mi az eredõje a gondolkodásmódodnak?
Hogyan lettél az, aki lettél? Közgazdász egyetemi oktató vagy,
aki multimédiát, informatikát tanít, egy kiadó irodalmi vezetõje és
képzõmûvész.


– Így van. Több lábon állok. Érdemes visszatekinteni a gyerek-
koromra. Szolnokon nõttem fel. Úsztunk… szó szerint, és
a boldogságban is. Versenyeztem, és már akkor megtanultam,
hogy a kemény edzések mellett szükség van a lazításra is.
Egyik szilveszterkor bemásztunk éjjel az uszodába, és az öltö-
zõben szilvesztereztünk...

– Ha jól tudom, a szolnoki általános iskolában kezdtél rajzolgatni is.


– Igen, bár elsõtõl negyedikig nem voltam kitûnõ tanuló, mert
rajzból négyest kaptam, és azt is csak azért, mert rosszabbat
már nem akartak adni. Az akkori követelmény szerint le
kellett rajzolnunk minél pontosabban egy korsót, amit aztán
egyszínûre befesthettünk. Ötödikben egy nagyon idõs mûvész

17






017.indd 1 2008.04.28., 9:27:40

tanárnõ megtanított arra, hogy a körvonalak nem olyan fonto-
sak, inkább rögtön hordjam fel a színeket, ahogy én látom...
Nyolcadikra odáig jutottam, hogy felvételiztem a képzõmûvé-
szeti gimnáziumba, ahová persze nem vettek fel. Anyám örült,
mert azt szerette volna, hogy valami komolyabb szakmát
tanuljak. Õ orvosnak vagy mérnöknek szánt. Én azonban nem
úgy gondoltam… A közgáz is csak úgy jött…


– Ne ugorjunk ekkorát. Közben középiskolába is jártál. Elõbb
azonban azt meséld el, hogy volt-e valaki a családban, akitõl a haj-
lamaidat örökölhetted?

– A családom nagy részét, beleértve a nagyszüleimet is, nem is-
mertem, mert a második világháborúban elpusztultak.
Állítólag a nagyapámnak nagyon jó humora volt, de velem
ellentétben imádta a focit, ha jól tudom, a szolnoki MTE-nek
volt a szakosztályvezetõje. Apám a munkaszolgálat után
könyvelõ lett, anyám könyvtárosként dolgozott. Neki köszön-
hettem, hogy annyit olvastam, de a színház iránti vonzalmamat
is, mert a szolnoki színház könyvbizományosa is volt. Nála
vásároltak a színészek: Keres Emil, Gellei Kornél, Gyõri
Ilona. Rengeteget jártam színházba. Szóval csak egy távolabbi
rokonom lett mûvész: a zenész és szövegíró Heiligh Gábor.


– Hol végezted a középiskolát?

– Szolnokon, a Verseghy Ferenc Gimnáziumban. Nagyon jó
osztálytársakkal jártam egy osztályba, a mai napig tartom
velük a kapcsolatot. Osztálytársam, sõt padtársam volt például
Kolláth György alkotmányjogász, akit nemcsak a szakmai
oldaláról ismerhetnek, hanem a humora révén is. Az elsõ
padban ültünk, és innen könnyen lehetett súgni a táblánál álló
felelõnek. Mi ezt is tettük egészen addig, míg végül egy
KISZ-gyûlésen az egyik osztálytársunk, talán tanári sugal-
latra szóvá tette, hogy a súgás nem KISZ-taghoz méltó
magatartás. Hátra akartak ültetni bennünket, de mi megfogad-
tuk: ha ott maradhatunk az elsõ padban, nem fogunk súgni.
Be is tartottuk, ami elég sok humoros jelenetet idézett elõ.
Legszívesebben a matematika tanáromra emlékszem vissza,

18






018.indd 1 2008.04.28., 9:29:20

aki amellett, hogy ragyogóan tanította a tárgyát, otthonosan
mozgott például az antik kultúrában, és sok minden másról is
lehetett vele beszélgetni.


– Mi lett a rajzolással? Feladtad, mert nem vettek fel a képzõmû-
vészeti gimnáziumba?

– Nem. Egy ideig jártam rajzszakkörbe, ami nem az iskolában
mûködött: Baranyó Sándorhoz és Chiovini Ferenchez.
Akkoriban kezdtem el karikatúrákat rajzolni. Volt egy faliúj-
újság, amit én szerkesztettem, arra tettem ki a rajzaimat.
Az elsõt egy pocokölésrõl készítettem. Társadalmi munkában
kellett irtani õket, rálépni a lukakra, és akkor a pocok
megfulladt. Szóval rajzoltam egy karikatúrát, amit ezzel a
képaláírással láttam el: Két pocok beszélget a mennyországban.
De a mennyország szót egy ny-nyel írtam, amiért magyarból
kaptam egy egyest, hiába számítottam jó helyesírónak. Akkor
megfogadtam, hogy a továbbiakban csak szöveg nélküli
karikatúrákat rajzolok. Persze nemcsak ezért, hanem azért is,
mert szerettem volna, hogy egyedül a rajzból derüljön ki,
mit akar mondani. Magas rangú diákvezetõ voltam: az
iskola KISZ-titkára. Nagyon komolyan gondoltam. Ebben
közrejátszott persze az is, ami a szüleimmel és a nagyszüleim-
mel történt a háború alatt, és persze a hit, hogy a rendszer
alapjában véve jó, csak valahol középtájon romlanak el a
dolgok. Elképesztõ, hogy milyen városi KISZ-vezetõkkel ho-
zott össze a sors, de azt hittem, hogy "fent" azért minden
rendben van. Próbáltam a magam útját járni. Többször
keresztbetettem a városi KISZ-vezetõknek, egyszer például
nem mentünk el az általuk szervezett március 15-i ünnepség-
re, hanem magunknak szerveztünk megemlékezést.

– Mi volt az oka, hogy a középiskola után nem próbáltál mûvészi
pályára lépni? Miért jelentkeztél az akkor még Marx Károly nevét
viselõ közgazdasági egyetemre?

– Mert matematikus szerettem volna lenni. Jelentkeztem is
Szegedre, matematika-fizika szakra, de nem vettek fel, mert a
fizika felvételim nem sikerült. Olyan helyet kerestem, ahol nem

19






019.indd 1 2008.04.28., 9:31:09

kell fizikából felvételiznem, de tanulhatok matematikát. Így
esett a választás a közgazdasági egyetemre, amirõl akkor szinte
semmit nem tudtam.


– És amikor kiderült, hogy mivé képeznek, belenyugodtál abba, hogy
például fõkönyvelõ leszel?

– Fõkönyvelõ semmiképp. Nemcsak azért, mert nem volt kü-
lönösebb fõkönyvelõi elhivatottságom, hanem azért is, mert
úgy engedtek át számvitelbõl, hogy megígértették velem: soha
nem megyek a könyvelésnek még a közelébe se. Amit aztán
sikerült máig betartanom.


– Merõben új közegbe kerültél. Hamarosan az egyetemi lapnál, a
Közgazdásznál kezdtél dolgozni.

– Elsõéves voltam, és nem tudtam jegyzetel-
ni. A középiskolában erre nem tanítottak
meg. Ültem az elõadáson, elõttem kitéve
az üres papír, próbáltam figyelni, de nem
tudtam eldönteni, hogy az elhangzottakból
mi fontos, úgyhogy elkezdtem firkálni.
(Érdekes módon ezekrõl a firkákról
sokminden eszembe jutott az elõadásból.)
Ezekre a firkákra figyelt fel valaki, aki
mellettem ült, és megkérdezte, miért nem rajzolok a Közgaz-
4. Halász dászba, hiszen nincs karikaturistájuk. Bementem a szer-
Géza a kesztõségbe, ahol nagyon megörültek nekem, így aztán elkezd-
zenebohóc tem a lapnak dolgozni. Ez a korszak azért is fontos, mert a
(60-as évek) mai gondolkodásom igazi alapjai akkor alakultak ki ben-
nem. A szerkesztõség egy helyiségben mûködött az egyetemi
KISZ-bizottsággal, és lehet, hogy sokaknak furcsa, amit
most mondok, de azok az ottani, olykor estig tartó beszélgeté-
sek és viták, melyek a szabadságról, a demokráciáról, az
érdekvédelemrõl, vagy a rendszer humanizálásáról szóltak, az
adott körülmények között nagyon is progresszívek voltak.
Azt talán mondanom sem kell, hogy az egyetemen kívül ezek-
rõl a dolgokról olyan nyíltsággal, ahogyan ott szóba kerül-
tek, nem lehetett, vagy legalábbis nem volt ajánlatos beszélni...

20






020.indd 1 2008.04.28., 9:32:22

– Kikre emlékszel azok közül, akik akkoriban körülötted voltak?

– Csak az ismertebbeket sorolom: például Németh Miklós,
Nagy Sándor, vagy az SZDSZ-es Bauer Tamás... Sokan lettek
közülük újságírók. Például Forró Evelin, Egerszegi Csaba és
Kocsis Györgyi...

– És a szerkesztõségben?


– Akkoriban Kincses György volt a fõszerkesztõ, aztán ott
volt Kékesi Kati és Kozma Judit, akik késõbb a Népszabadság-
hoz kerültek – õk sajnos már nem élnek. Néhány évig ott
dolgozott Farkasházy Tivadar, akivel a hetvenes években
közösen készítettünk egy egyetemi humorkötetet, aztán Föld
S. Péter, akivel a mai napig nagyon jó barátok vagyunk,
és Tormai Laci, aki késõbb Föld S. Péterrel a Ludas Matyinál
helyezkedett el. Õk hárman abból a szempontból is fonto-
sak, hogy az õ hatásukra kezdtem komolyabban foglalkozni a
humorral.


– Ebben az idõben döntöttél úgy, hogy inkább a média felé
fordulsz?


– A Közgazdászban nemcsak rajzoltam, hanem cikkeket is
írtam, sõt, egy idõ után már rovatot is vezettem: szerkesztettem
a humor rovatot, ugyanakkor a szakmait is. Egy alkalom-
mal egy pályázaton valamilyen díjat nyertem, aminek
következtében három helyre hívtak beszélgetni: a Népszabad-
sághoz, a Magyar Rádió ifjúsági mûsorok szerkesztõségébe
és a Magyar Televízió ifjúsági osztályára. A diploma után
az utóbbi helyen kezdtem dolgozni. Wisinger István mellett
voltam gyakornok, aki abban az idõben a Radar címû érdekvé-
delmi mûsort vezette. Sokat tanultam tõle.


– Igen, ebbõl az idõbõl ismerjük egymást. Akkoriban, tehát 1972-
ben a KISZ KB megbízásából diákújságíró táborokat szervez-
tem, és egy tábor révén találkoztunk. Te csoportot vezettél. Ezek a
táborok tíz évig mûködtek, sokan az akkori résztvevõk közül ma
vezetõ újságírók.

21






021.indd 1 2008.04.28., 9:33:39

– Igen, és a résztvevõk közül sokunknak a tábor tíz napja egy
életre meghatározó élményt jelentett. Bennem például a
srácokkal való beszélgetések során mélyült el mindaz, amit ad-
dig szabadságról, demokráciáról tanultam és gondoltam.
Amikor szembesültem az iskolai (meglehetõsen rossz)
tapasztalataikkal, amikor õk vártak tõlem választ számtalan,
a szûkebb környezetükbõl hozott problémáikra, akkor döbben-
tem rá igazán, hogy milyen mélységû, milyen megoldhatat-
lannak tûnõ konfliktusok között élnek. Hogy mekkora
ellentmondás van a rendszer kommunikált, propagált világa
és a valóság között. Mindezt úgy kellett végiggondolnom,
és beszélnem róla, hogy ne fordítsam õket szembe meggondo-
latlanul a tanáraikkal, a szüleikkel, hogy ne ugrasszam
õket fejjel a falnak, de mégis felnyissam a szemüket. Szóval
akkor is létezett egy világ, amit darabokra kellett szedni,
majd összerakni olyanná, amilyenné szerettük volna.
A táborban létrehoztuk azt a mini-társadalmat, amelyet a
szabadság és a demokrácia jellemzett. Ahol nem szabtunk ha-
tárt a szólásnak, a véleménynek. Ahol leírhatták azt, amit
igaznak és helyesnek gondoltak. Ennek persze például
az lett a következménye, hogy a vidéki nyomda párttitkára,
ahol a tábori lapot nyomták, be akarta tiltani a tábori újságot.
Szerencsére nem sikerült neki.


– Sokat számított a tábor általános légköre is. Mert bár komoly
munka folyt, nem a görcsös "megfelelés" jellemezte, hanem – talán
lehet így fogalmazni – valami derûs, humoros packázás a hata-
lommal. Volt egy emlékezetes akciótok az egyik tábor búcsúestjén.


– Moszkvából hoztam egy életnagyságú Lenin képet, és a bú-
csúra berendeztünk egy Lenin-mauzóleumot úgy, hogy a
plakátot az ágyra terítettük, letakartuk takaróval, hogy csak a
fej és az ágy végén egy pár fekete cipõ látszott ki a takaró
alól. Gyertyákat gyújtottunk, és a húsztagú csoportom volt
az õrség. A táborlakók sorban álltak a bejáratnál, és az õrség
meglehetõsen keményen viselkedett: nem lehetett beszél-
getni, nevetgélni, de még pisszenni sem, csak akkor, amikor
a látogatók már elhagyták a "mauzóleumot". Aki másként tett,
azt fegyelmezték...

22






022.indd 1 2008.04.28., 9:35:59

Mint Moszkvában. Amikor a gyerekek kijöttek, harsányan ne-
vettek az egészen. Egyszer csak megjelent egy fekete Volga,
a központból jöttek az elvtársak. A gyerekek õket is beterelték
a sorba, és szerencsénkre jó fejeknek akartak látszani, nem
ellenkeztek, de a mosolyuk valahogy savanyúra sikeredett.
Vagy egy alkalommal Szabó Ervin, aki a tábor kultúr- és sport-
felelõse volt, megkoszorúztatta a közelben lévõ szovjet
emlékmûvet. Közben stopperrel mérte az idõt, hogy melyik
csoport a leggyorsabb. Nem volt ez ellenállás, csak humor, egy
kis packázás.

– A táborokban évente csak tízegynéhány napot töltöttél. És fõleg
nem ebbõl éltél. De ha jól emlékeszem, a Magyar Televíziónál nem
sok ideig dolgoztál.


– Egy évig. Nem vonzott az az élet. Azt tapasztaltam, hogy ott
nem szeretik egymást az emberek. Aki egy kicsit többet kere-
sett, azt még kevésbé szerették. Én azt a fajta munkát csak
jó közösségben tudtam volna jól végezni. Akkor lett osztályveze-
tõ a Peták, aki közölte velem, hogy valószínûleg nincs rám
szüksége ennek a médiumnak. Lehet, hogy igaza volt, mert
nem éreztem a munkát testhezállónak. Ezután visszakerültem
az egyetemre, ahol az Informatika Tanszéken kezdtem
tanítani, elõször a FORTRAN programozási nyelvet, utána
pedig vállalati információrendszerek tervezésérõl és szervezésé-
rõl tartottam szemináriumokat.

– Így aztán jó messze kerültél mind a médiától, mind a képzõmû-
vészettõl.


– Tévedés. Folyamatosan rajzoltam, és mikor a birtokomba
került egy ZX Spektrum nevû személyi számítógép, már csak
számítógépen rajzoltam. Kezdetben nagyon vissza kellett
fogni magamat, mert ezeknek a gépeknek még nagyon kicsi
volt a képernyõjük, de már ezt is élveztem. 1988-ban rendezték
az elsõ DigitArt képzõmûvészeti kiállítást a Mûcsarnok-
ban, amire jelentkeztem, és ki is állították két rajzomat.
Nagyon büszke voltam rá. Aztán a SZÁMALK-nál lettem
irodalmi vezetõ. Számítástechnikai szakkönyveket adtunk ki,

23






023.indd 1 2008.04.28., 9:38:11

de a kezdeményezésemre kiadtuk az Egy új képkorszak hatá-
rán címû kötetet is, ami inkább a számítógépes mûvészetrõl
szólt. Peternák Miklós írta és szerkesztette, és bekerült néhány
rajzom.


– Melyik volt az elsõ jelentõsebb rajzod, ami számítógépen készült?

– Az elsõ ilyen rajzok a korábban kézzel készítettek számítógé-
pes másolatai voltak. Magam elé vettem õket, és a gépen meg-
próbáltam mindet pontosan lemásolni. Nem volt könnyû, mert
akkoriban még nem egérrel rajzoltam, hanem a billentyûze-
ten kellett egy pixellel jobbra, egy pixellel balra lépni, ami elég
babra munka volt, de egy idõ után már úgy dolgoztam, mint
egy zongoravirtuóz.


– Közben abbahagytad a munkádat a SZÁMALK-nál. Megint vala-
mi újba kezdtél.


– Három évet töltöttem ott, mikor az egyetem új rektora Csáki
Csaba lett, aki azzal kezdte, hogy egy összoktatói értekezleten
közölte velünk: a nyugati egyetemek mintájára szeretne egy
önálló egyetemi könyvkiadót létrehozni. Bejelentkeztem hozzá,
és mert voltak nyomdai és könyvkiadói tapasztalataim, vállal-
tam, hogy beindítom a kiadót. Ez lett az Aula Kiadó. Tizen-
nyolc évig voltam az irodalmi vezetõje. Szerettem ezt a munkát.

– Térjünk vissza a rajzoláshoz: a kezdeti számítógépes rajzaid in-
kább ujjgyakorlatnak tetszenek.


– Így igaz, még akkor is, ha ezek a rajzok több kiállításon is
megjelenhettek. Aztán egy ideig leálltam. Talán kevesebb idõm
jutott rá, talán akkoriban nagyobb szükségük volt rám a gye-
rekeimnek. Igazán csak akkor kezdtem újra a rajzolást, amikor
már komolyabb gépem volt; nevezzük PC-nek. Végigjártam
az utat az XT-tõl az XP-ig. Mivel kiadóban dolgoztam, megvet-
tük azokat a szoftvereket, amikkel rajzolhattam, például a
CorelDraw-t már az egyes verziótól, vagy a Photoshopot. Ezek-
kel készültek az elsõ, technikailag már legalábbis komolyabb
digitális grafikáim.

24






024.indd 1 2008.05.07., 22:47:17

A kilencvenes évek elejétõl járok a mártélyi festõtáborba, ahol
olyan fiatal gyerekek, akik éppen a Képzõmûvészeti Egye-
temre készülnek, és olyan nosztalgiából alkotó öregek, mint én,
eltöltenek néhány napot nyáron, és festegetnek. Itt találkoz-
tam Szalay Palival és Tamás Marival, akikkel hárman alapítot-
tuk a Hullámtér csoportot, és akikkel szinte minden évben
együtt állítunk ki Szentendrén. Az elsõ kiállításon, 95-ben még
csak Palival szerepeltünk a Pitypang utcai iskolában, ahol
tanított, és ahol õ a festményeit és a szobrait, én pedig a számító-
gépes karikatúráimat állítottam ki. A közönségnek tetszett.
Aztán, ha jól emlékszem 1998-ban olvastam a Magyar Karika-
túra Mûvészeti Fesztivál felhívását, és oda is adtam be képet.
Nem hagyományos karikatúrát, hanem montázst. Egy vasúti ét-
kezõkocsi ablakában lehet látni Jézust és az apostolokat, az
Utolsó vacsora arcait. Ekkor kezdtem abban a szatirikus mû-
fajban dolgozni, amivel ma is foglalkozom. Ez akkoriban telje-
sen újnak hatott, úgy tudom, hogy senki más nem csinálta.


– Tehát te voltál az elsõ. Vannak követõid?


– Túlzás lenne azt állítani, hogy vannak követõim, de ma már
mások is alkotnak ebben a szellemben. Az interneten, külföl-
di kiállításokon és albumokban már gyakrabban lehet látni
ilyen munkákat. Minden évben meghirdették a Montreáli Ka-
rikatúra Fesztivált. Készült egy katalógus, amibe minden ki-
állított kép bekerült. Ebben annak idején az én számítógépes
karikatúrám volt az egyetlen a mûfajban. Azt nem mondom,
hogy én készítettem a világ elsõ számítógépes karikatúráját, de
lehet, hogy így van...


– Neked egyáltalán nem fontos, hogy a rólad szóló publikációk
így kezdõdjenek: Halász Géza, aki a világon az elsõ számítógépes
karikatúrát, szatirikus montázst készítette...


– Nem tudom, hogy fontos-e. Annak idején számított, hogy
hátúszásban elsõ legyek. Ma már nem biztos, hogy számítana.
Az fontos volt, hogy Magyarországon az elsõ multimédiás
CD-t én adtam ki, bár ez nem az én érdemem volt, hanem elsõ-
sorban az alkotóké: Nyírõ Andrásé és Szakadát Istváné.

25






025.indd 1 2008.05.07., 22:49:42

– Olyan világban élünk, amiben ádáz verseny
folyik. Lehet, hogy valamiben, valamikben
elsõ voltál a világon, de mindenképpen az el-
sõk között szerepeltél. Nem érdekel az a dicsõ-
ség, esetleg haszon, ami ezzel jár?

– Verseny? Akkor beszélhetnénk errõl, ha
beszálltam volna a versenybe, ha számomra
üzlet lenne, amit a képzõmûvészetben
mûvelek. Lehet, hogy digitális panorámafo-
tókat is én készítettem elõször Magyaror-
szágon. Sokan mások, akik késõbb kezdtek
ezzel foglalkozni, nagyon jól megélnek
belõle. Én ehhez nem értek. Szerintem a
mûvészetben az a fontos, hogy az ember ki
tudja magát fejezni. Élvezek megrajzolni
és kinyomtatni valamit. Nagyon örülök,
amikor megjelennek a képeim, de csak eny-
nyi. Nem érdekel a verseny. Tudok olyan
karikaturistáról, aki azt számolja, hogy õ ma hányadik Magyar-
5. Halász országon. Talán, ha úgy érezném, hogy én vagyok a legjobb...
Géza az
örömzenész – Mi a bizonyíték arra, hogy léteznek jobbak nálad?
(70-es évek)
– Rajztehetségben természetesen csak jobbak vannak. A gondo-
latokban? Ott akár versenyképes is lehetnék...
























26






026.indd 1 2008.04.28., 9:44:19

Képek









































Retusált

művészet-
történet






















27






027.indd 1 2008.04.28., 9:46:02

6. Ne gyere be sáros lábbal!


(Halasi csipke)






















28






028.indd 1 2008.04.28., 9:47:13

7. Vízhiány az ötödiken

(Jean-Auguste
Dominique Ingres:
A forrás)

29






029.indd 1 2008.04.28., 9:48:45

8. VVVillendorfi Vénusz


(VVillendorfi Vénusz)

30






030.indd 1 2008.04.28., 9:49:55

9. Irányjelzõ


(Kmetty János: Nagybánya)

31






031.indd 1 2008.04.28., 9:51:31

10. Gyorsulás

(Pablo Picasso: Don Quijote
és Sancho Panza)

32






032.indd 1 2008.04.28., 9:52:43

11. Mikulásék

(Csokoládé mikulás;
egyiptomi szarkofág)

33






033.indd 1 2008.04.28., 9:54:57

12. Különleges tehetség

(Arthur Sasse:
Albert Einstein fényképe)

34






034.indd 1 2008.04.28., 10:45:44

13. A menedzser arányai

(Leonardo da Vinci:
Az emberi test arányai)

35






035.indd 1 2008.04.28., 10:47:01

14. Folklór

36






036.indd 1 2008.04.28., 10:48:14

15. Játékszerek

(Fényes Adolf:
Gyermekjátékok)

37






037.indd 1 2008.04.28., 10:49:26

16. Windows-nál


(Tornyai József: Ablaknál)

38






038.indd 1 2008.04.28., 10:50:28

17. Kislány dzsojsztikkal


(Koszta József: Muskátlis kislány)

39






039.indd 1 2008.04.28., 10:52:01

18. Notebook-os nõ

(Rippl-Rónai József:
Kalitkás nõ)

40






040.indd 1 2008.04.28., 10:53:27

19. Emlékirat

(Rippl-Rónai József:
Amikor az ember
a visszaemlékezéseibõl él)

41






041.indd 1 2008.04.28., 10:54:32

20. Majális I.


(Szinyei-Merse Pál: Majális)

42






042.indd 1 2008.04.28., 10:55:46

21. Majális II.


(Szinyei-Merse Pál: Majális)

43






043.indd 1 2008.04.28., 10:56:56

22. Majális 2007


(Szinyei-Merse Pál: Majális)

44






044.indd 1 2008.04.28., 10:58:06

23. Bulvár


(Derkovits Gyula: Végzés)

45






045.indd 1 2008.04.28., 10:59:11

46






046.indd 1 2008.04.28., 11:00:43

24. Árpád és a vámos...

(Munkácsy Mihály: A magyarok bejövetele;
Henry Rousseau: Az álom)

47






047.indd 1 2008.04.28., 11:01:53

25. Sale Csíkszeredán

(Aba-Novák Vilmos:
Csíkszeredai vásár)

48






048.indd 1 2008.04.28., 11:03:13


Click to View FlipBook Version